Hussar method

Magyarul rajzol a világ!

The Hussar method story / A Huszár-módszer története:

"2015-ben felkérést kaptam arra, hogy rajzot tanítsak raboknak egy börtönben. Óriási kihívás volt, hiszen többségük még csak a legalapvetőbb műveltséggel sem rendelkezett. Jól szemlélteti mindezt az az eset, amikor egyik alkalommal azt az instrukciót adtam nekik, hogy "húzzanak szimmetrikusan két vonalat". Erre többen is azt kérték tőlem, hogy "magyarul beszéljek"....
A másik nehézséget a rajzeszközök hiánya jelentette. A rajzoktatásokat szervező - egyébként roppant lelkes és készséges nevelő - az IKEA-ból hozott egy szatyor jelölő ceruzát, ingyen, csak azokat használhattuk az órákon, egyszerű fénymásoló papírokra rajzolva velük.
Minden tananyagot helyben kellett elkészítenem, így a rabokat használva élő modellként, portrékat készítettem róluk, amiket azután felhasználtunk sokszorosítva a rajzórákon. Megindító volt látni az arcukon az izgatottságot, miközben modellt ültek. Különleges megtapasztalás volt, hogy a rabok életében, ebben a szélsőséges világban a rácsok mögött, nem a legerősebb harcosokat övezte a legnagyobb tisztelet, hanem a rajztehetségeket.
A tanításuk során rákényszerültem arra, hogy önmagamnak is megmagyarázzam a rajz készség-fejlesztésének legalapvetőbb ismérveit az alapoktól kezdve, szó szerint bárki számára megtanítható módon. Ennek folytatásaként, több mint harminc évnyi képzőművészeti, zenei és sport tanulmányaimra, valamint több évtizedes tanári tapasztalataimra építve, számos szakemberrel (köztük festőművészekkel, rajztanárokkal, pszichiáterekkel, klinikai szakpszichológusokkal, matematika tanárokkal és professzorokkal) folytattam hosszas szakmai értekezéseket abból a célból, hogy megalkossak egy forradalmian új készség-fejlesztő módszert!
Tudományos kutató munkám során az agy működésének tanulmányozására az irányította a figyelmem, hogy egy bárki számára elsajátíthatóként hirdetett jobbagyféltekés rajztanfolyam a bal agyfélteke kizárásával magyarázta módszerének sikerét. Azelőtt soha nem tanultam az agy működéséről a klasszikus művészeti tanulmányaim során, - hiszen ez nem része egyetlen művészeti iskola tananyagának sem, - ezért ez teljesen új volt számomra. Megtudtam, hogy ezt az amerikai módszert az USA-ban élő Betty Edwards rajztanárnő dolgozta ki, hivatkozva a Nobel-díjas Roger W. Sperry neurofiziológus által az 1960-as évek végén publikált tanulmányra. Miután talaposan tanulmányoztam a jobbagyféltekés módszert, melynek neve abból eredt, hogy tudatosan megkísérelte kizárni a bal agyféltekét alkotás közben, Betty Edwards-szal szemben, 40 esztendővel később egy teljesen ellentétes konklúzióra jutottam:

Az, hogy mennyire vagyunk "tehetségesek", valójában a sémáink fejlettségi szintje határozzák meg,
melyek elsősorban a bal agyféltekéhez köthetőek.
A jobbagyféltekés módszerrel ellentétben én azt vallom, hogy "a sémák nem rosszak, ha jók!"

Ezt követően két fő szempont alapján folytattam a kutatásaim, már ismert módszerek után:

  1. Célzottan fejlessze a bal agyféltekés sémákat.
  2. Bárki számára elsajátítható legyen, született tehetségtől függetlenül.

Miután mindkét kritériumnak megfelelő módszert nem találtam, saját módszer kifejlesztésén kezdtem el dolgozni, melynek eredményeként 2017-ben (édesanyám születésnapján) január 14-én publikáltam a "Huszár-módszert.