Az Aranymetszéstől a Gyémántmetszésig / A Huszár-módszer

Az emberek amikor a szimmetriát alkalmazzák akkor nem csak érzik, hanem értik is, hogy miért látják harmonikusnak. Ez a legszélesebb körben elterjedett harmonikus ábrázolásnak a módja, pl. egy asztal megterítésénél, a bútorok elrendezésénél, a kertünk szépítésénél, ahogy egy képet elhelyezzünk a falon, vagy amikor alkotunk, rajzolunk, festünk, fotózunk, vagy bármilyen módon valamilyen vizuális élményt hozunk létre.

Amikor elmozdul egy kép a falon - egy kicsit megbillen - késztetést érzünk arra, hogy visszaigazítsuk vízszintesen, noha ugyanúgy látjuk hogy mi van rajta. Mégis, egyszerűen egy zavaró feszültséget ébreszt bennünk.

Ehhez hasonló módon, amikor a szimmetriától eltérünk szemmel már látható, érzékelhető mértékben, akkor egy diszharmonikus élménnyel kezd keveredni a korábban megélt harmónia. Zavaros érzés lesz úrrá rajtunk, egyfajta kellemetlen feszültség, mely annak arányában nő, minél jobban eltávolodunk a szimmetrikus középponttól.

Logikusan azt gondolhatnánk, hogy ez a feszültség mindaddig nőni fog, amíg távolodunk a szimmetrikus középponttól. Azonban a valóságban valami rendkívül meglepő történik.

Miközben távolodunk a középponttól, ez a növekvő feszültség egyszer csak tetőzik és egy bizonyos ponton túl - nevezzük töréspontnak - elkezd vissza lágyulni és miközben mi még mindig távolodunk a szimmetriától, egyre harmonikusabbá kezd válni a látvány.

Pl. Ha egy megterített asztalon az asztali díszt elmozdítjuk az asztal közepétől és annak valamelyik széle felé toljuk, ugyanez történik. 

Ami a legmegdöbbentőbb, hogy egyszer csak - noha jól láthatóan már messze eltávolodtunk a középponttól - újra rendkívül kellemes érzésként hat ránk a látvány, megint harmóniát élünk meg. Sőt! Nem is akármilyet! Még annál is szebbet, mint amit a szimmetria váltott ki belőlünk.

Bármennyiszer újra megpróbáljuk, mindig ugyanaz a hatás.

Mindig ugyanott mindenkinél.

Hogyan lehetséges ez?

Az Univerzumot áthatja egy különleges erő, amely formálja azt, benne minden élőt és élettelent. Meghatározza a galaxisok spiráljait, a hurrikánok formáját, a növények ágainak, szirmainak számát, de még a leveleik erezetének elrendezését is. Ez a különleges erő mértani pontossággal formálja az élővilágunkat, a napraforgó magjainak elrendezésétől a csigaházak alakján át, az állatok testfelépítéséig. Még a méhek családfájában a hímek és a nőstények arányában is megtalájuk.

Érthető tehát, hogy a történelem során minden kor legnagyobb tudósait élénken foglalkoztatta a titkának megismerése. Mivel mindannyian rendelkezünk azzal a biológiai képességgel, hogy érzékeljük a szépségét, az építészek és a művészek már jóval azelőtt alkalmazták, hogy a tudomány precízen meghatározta és elnevezte volna ezt az arányt.

A legújabb kutatások szerint, - melyet a világ legnevesebb tudományegyeteme, az MIT publikált 2026-ban - az emberi élet nem fokozatosan alakul ki, hanem a petesejt megtermékenyülésének pillanatában az élet belobban és a kezdetének nulladik percétől ugyanez a különleges erő hatja át és formálja az ember anatómiai testfelépítését is.

Egy olyan arányról van szó, melynek értéke állandó és nem változott évmilliók óta.

A szépség tehát nem valamilyen szubjektív dolog, hanem abszolút egzakt, mely egyidős a világegyetemmel és a tudomány már évezredek óta precízen meg is tudott határozni, képletekkel leírni.

Tudom, ennek hallatán most sokan tiltakoznak és azt mondják, hogy mindenkinek más a szép.

Ez azonban egy téves megállapítás, melyben összekeverik a szépet a vonzóval.

A szépség egzakt, ezáltal kiszámítható és tudatosan is alkalmazható, míg az, hogy mit tartunk vonzónak, szubjektív és ráadásul változik is az idő múlásával.

Ami szép, azt tehát mindenki harmonikusnak éli meg, ami egyes embereket vonz, az pedig könnyen lehet, hogy másokat taszít.

Ezt az erőt, a legszebb arányt, a tudomány Arany aránynak nevezte el - közismertebb nevén magyarul: Aranymetszésnek. 

A több isten hívő ókori görögök élen jártak a tudományokban és megértették, hogy az Univerzum valójában egy prezíz struktúra alapján épül fel, ezért úgy tartották, hogy az istenek nyelve a matematika, mellyel megalkották a világunkat.

Azt is felismerték, hogy a világunkat átható legszebb és legkülönlegesebb tulajdonságokkal bíró aránya, az Aranymetszés, melyet ezért Isteni aránynak is neveznek.

Tudjuk, hogy a matematika minden tudománynak és művészetnek az alapja, melynek legértékesebb eleme az Aranymetszés, ezért évszázadok óta úgy is nevezik, hogy a matematika Szent Grálja.

Olyan értékes tudás birtokába kerül aki megismeri, hogy évezredeken át csak féltve őrzött titokként adták tovább a legszűkebb és legmagasabb körökben.

A legenda szerint Pitagorasz még azt is megtiltotta a tanítványainak, hogy nem matematikosknak beszéljenek akár még csak az Aranymetszés létezéséről is.

A modern neuropszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az emberi elme számára azèrt is érződik a legharmonikisabbnak, mert a legkevesebb energiát használja fel az Aranymetszés befogadása. Ez magyarázatot ad arra, hogy a látványa miért a legpihentetőbb, legmegnyugtatóbb számunkra.

Érthető, hogy a vizuális ábrázolás minden területén a szakemberek mindig kiemelt figyelmet szenteltek az Aranymetszésnek és a legkiválóbbak nagy gonddal igyekeztek alkalmazni, mintegy utánozva a természetet.

Ahogy napjainkban elterjedt az a fogalom a kereskedelemben, hogy "bio élelmiszerek", az Aranymetszés a természet "bio-aránya".

Míg a tudomány tudatosan alkalmazza, pl. a matematikusok pontosan ki tudják számolni az Aranymetszés értékét, a mérőműszereket is alkalmazó építészek és dizájn tervezők, iparművészek pedig ki tudják mérni a szerkesztéskor a helyét és méretét, a képzőművészek az intuíciójukra hagyatkozva alkalmazzák.

A tudomány tehát tudatos, a művészet ösztönös.

A tudomány érti a művészetet, a művészek érzik a tudományt.

Ugyanakkor hiába érti valaki a műveszetekben alkalmazott arányokat és képes precízen meghatározni azokat elméletben, született tehetség hiányában nem képes alkalmazni őket érzésből pontosan.

Ezzel szemben a művészek által érzésből, ösztönösen alkalmazott arányok, átlag feletti arányérzéküknek köszönhetően, - amit született tehetségnek is nevezünk - még úgy is sokkal pontosabbak, hogy a legtöbbjüknek fogalmuk sincs a matematikai összefüggésekről, aránytanról.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy:

"A tudomány érti a művészetet, nem érzi azt, a művészek pedig érzik a tudományt, de nem értik azt."

Az, hogy mennyire képes egy művész érzésből megközelíteni az Aranymetszést, az függ a tehetségétől, az arányerzékének fejlettségétől és hogy hány éven át gyakorolta szorgalmasan annak alkalmazását.

A kontroll nélküli gyakorlás persze akár hibás berögződéseket is eredményezhet, ezt pedig a legtöbb művész elmulasztja. Ennek következtében az Aranymetszés precíz alkalmazására csak nagyon kevés művész válik képessé életében. Ha létezne olyan tananyag, módszer, amivel ez a ritka különleges tehetség megtanítható lenne azok számára is akik nem képesek érzésből pontosan alkalmazni (azaz az emberek 99,9...%-ba tartoznak) akkor a tudósok az elsők között lennének akik ezt azonnal el akarnák sajátítani.

Nem véletlen, hogy mind a tudomány legnevesebb szakemberei, mind a művésztanárok egyaránt évezredek óta keresik a megoldást egy ilyen módszer megalkotására.

Mindezidáig azonban még senkinek sem sikerült ilyen módszert megalkotnia, még a számítógépek segítségével sem. 

Érthető, hiszen ha belegondolunk ez azt jelentené, hogy valaki úgy képes felosztani egy távolságot asszimetrikusan, hogy a rövidebbik résznél a hosszabbik 1,618-szor hosszabb. Ez még a Mesterséges Intelligencia szerint is egyszerűen LEHETETLEN!

Ezért is olyan elképesztően ritka kincs, amikor valaki rendelkezik ezzel a tehetséggel.

Egy pillanatra álljunk meg, hunyjuk be a szemünket és képzeljünk el egy olyan jövőt, ahol a tehetség már nem csupán nehány ember kiváltsága, hanem bárki számára megtanulható képesség.

Egy jóval fejlettebb, harmonikusabb és izgalmasabb világban élnénk, ahol az általános érzelmi intelligencia szintje is sokkal magasabb.

A művészetek által finomra hangolt elme ugyanis bizonyítottan mélyebb érzelmekkel képes megélni a különböző bennünket érő ingereket, - legyen szó formákról színekről, hangokról, illatokról, textúrákról, ízekről, vagy akár csak a képzeletünk szülte világról egy könyvet elolvasva....

Tudományosan bizonyított az is, hogy a művészetek által finomabbra hangolt elme, jóval fejlettebb kognitív funkciókkal működik, mely hatással van az elemző gondolkodásunkra, a kreativitásunkra és a problémamegoldó képességünkre is.

Nem véletlen, hogy az arisztokrata családok évezredek óta kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekeik művészeti tanulmányaira, a legkiválóbb szamurájok pedig a kardforgatás mellett képzőműveszettel, zenével és költészettel is foglalkoztak, így fejlesztve azon képességeiket, melyeknek köszönhetően a harcban is hatékonyabbak voltak.

Egykor a legnevesebb egyetemek legalább olyan híresek voltak a magas szintű művészeti oktatásukról, mint a tudományok tanításának kiemelkedő színvonaláról.

Az elmúlt évtizedekben ez sajnos mégis egy máig tartó zuhanásba kezdett.

A rajzórák ma már csak u.n. "töltelék-tantárgyak", amit emiatt nem is szívesen választanak már hivatásukként a tanárok, így sok iskolában egyáltalán nem szaktanárok oktatják.

A gimnáziumokban Magyarországon csaknem teljesen eltörölték a művészettörténet órákat, ami óriási felháborodást váltott ki a Tudományos Akadémián.

De mi is történik akkor, ha az Aranymetszést nem tudjuk pontosan alkalmazni? Valóban akkora jelentősége van, mint ahogy azt a tudomány évezredek óta állítja?

A művészetekben és azokon a szakterületeken ahol érzésből alkalmazzák az arányokat, - képzőművészetek, fotózás, kozmetika, tetoválás, virágkötészet, lakberendezés, stb. - az a gyakorlat terjedt el az Aranymetszés alkalmazásának oktatásában, hogy harmadolással határozzák meg.

Ugyan a harmadolás nem azonos az Aranymetszéssel, közel 5%-kal eltér tőle, mégis ez a leghatékonyabb ismert módszer a gyakorlatban történő alkalmazásakor annak megközelítesére.

De nézzük, mi is történik, ha ilyen pontatlanul alkalmazzuk?

Az Aranymetszésen túl, továb távolodva a szimmetrikus középponttól, ez a tökéletes harmónia egyre zavarosabbá válik, melyet a távolodással arányosan, megint egy növekvő feszültségként élünk meg.

Logikusan ismét azt gondolhatnánk, hogy innentől már ez a feszültség csak nőni fog.

Megdöbbentő módon azonban mégsem ez történik.

A feszültség egy újabb törésponton túl ismét elkezd lágyulni és egyre harmonikusabbá válni... majd egy bizonyos ponton az Aranymetszéshez hasonló harmonikus élményt vált ki belőlünk.

Ezt a arányt a japánok az építészetben és művészetekben évezredek óta alkalmazzák és japán aránynak nevezik. Ellentétben a görögökkel, a japánok ezt az arányt nevezik isteni aránynak.

A nyugati civilizáció Ezüstmetszésként definiálta és egy az Aranymetszéstől eltérő különleges tulajdonsága miatt a mai napig használjuk a nyomdaiparban.

(Kizárólag az 1.414-szeres oldalarányú papírokat (A4, A3... stb.) tudjuk úgy bármennyiszer félbehajtani, vagy megduplázni, hogy az oldalarányuk mindig 1.414-szeres, azaz Ezüstmetszés maradjon.)

Ez azt jelenti, hogy az így leválasztott hosszabbik résznél 1.414x hosszabb az egész távolság.

Ahhoz, hogy képesek legyünk ezt az arányt szabad szemmértékkel alkalmazni, olyan fejlett arányérzékre lenne szükség, amivel úgy tudunk asszimetrikusan ketté osztani egy távolságot, hogy a rövidebbiknél a hosszabbik pont 2,414-szer lenne hosszabb.

Hiába ismerjük és alkalmazzuk évezredek óta még napjainkban is, az Aranymetszéshez hasonlóan, a tudomány mai állása szerint, gyakorlatilag ez is épp olyan LEHETETLEN!

Mondhatnám, hogy ismét hunyjuk le a szemünket és ábrandozzunk kicsit egy olyan fejlett világról, ahol a Szimmetria mellett az Aranymetszés és az Ezüstmetszés alkalmazása szabad szemmértékkel is bárki számára megtanulható képesség....

de csak fájdítanánk a szívünket és alkotóként még frusztrálhatna is minket, amiért képtelenek vagyunk rá.

De vajon mi van az Ezüstmetszésen túl?

Évezredek óta ismert volt a tudomány számára a fraktálgeometria, amely azonban lélektelen elmélet volt inkább, egyfajta száraz matematika. 

Ezek közül csak az Aranymetszés és az Ezüstmetszés voltak kivételek.

A fraktálgeometria elismert tudós szakértőjeként, elsőként Vera W. de Spinadel, argentin matematika professzor volt aki felfedezte, hogy az Aranymetszésnél és az Ezüstmetszésnél ismert geometriai összefüggések kiterjeszthetőek több arányra is és bebizonyította, hogy valójában végtelen számú harmonikus arány létezik. Ezt a szenzációs felfedezését 1998-ban a The Metallic Means Family című könyvében publikálta.

Mit is jelent ez pontosan?

Ha tovább távolodunk a szimmetrikus középponttól, az Ezüstmetszésen túl, a növekvő feszültség egy bizonyos törésponton ismét átfordul és a diszharmónia egyre csökken, míg végül újra egy harmónikus arányt érzékelünk. 

És ez így ismétlődik tovább haladva, végtelenszer, miközben egyre sűrűbben követik egymást a harmonikus arányok.

Spinadel publikaciójában a "Family" elnezevezés arra utal, hogy valójában minden harmonikus arány egy családba tartozik, melyek közül a leghíresebb az Aranymetszés.

Az egységes képlettel is felírt harmónikákat az Ezüstmetszésen túl, Bronz-, Réz-, Nikkel- és Cinkmetszéseknek nevezte el.... a többit pedig ezután már - lévén, hogy végtelen számú ilyen arány van - már csak sorszámokkal jelölte.

A felfedezése a gyakorlatban ugyanakkor tovabbra is csak műszeres mérésekkel volt alkalmazható, így elsősorban a már érzésből elkészült művészeti alkotások utólagos elemzesére tudta használni.

Így tehát továbbra is megoldatlan maradt a lehetetlennek tűnő feladat, hogy szabad szemmértékkel, érzésből, bárki számára megtaníthatóvá és alkalmazhatóvá váljanak a legszebb mértani arányok.

Most hunyjuk be ismét a szemünket és képzeljünk el egy függőlegesen és vízszintesen is ezekből a harmonikus arányokból álló sűrű hálót, amit tetszőlegesen ráilleszthetünk a festményeinkre, a bútorainkra, a kertünkre, bármire amit szeretnénk harmónikusabbá varázsolni....

Képzeljük el, hogy micsoda hatalom lenne a birtokunkban egy olyan képesség, amelynek segítségével ezt a komplex aránytani rendszert, mint egy vizuális hálót, képesek lennénk szabad szemmértékkel, érzésből is bármikor pecízen rávetíteni a környezetünkre.... 

Már nem csak éreznénk, hanem értenénk is és azonnal felismernénk a kókler munkát, a pancser "szakembert", aki csak játssza vakok között félszeműként a királyt...

Képzeljünk el egy jövőt, ahol ez a képesség egy különleges módszerrel bárkinek megtanítható...

Több millióan rúgnák ki a kozmetikusukat és cserelnék le egy jobbra, átrendeznénk a lakásunkat, átadnánk magunkat boldogan az alkotás örömének, mely garantáltan javítaná a közérzetünket és erősítené az önbecsülésünket.

EZ A JÖVŐ MÁR ITT VAN!

Egy több mint 10 éves kutató munka eredményeként, - hidat képezve a tudomány és a művészetek között évezredek óta tátongó szakadék felett - olyan tudományos áttörést értem el, melynek eredményeként újra kell értelmeznünk a vilagunkat amiben élünk és az emberi képességek határait.

Előzmények:

A harcművészet kifinomult és komplex tudományát, - mely tökéletesen integrálta évszázadok alatt az anatómiai ismereteket, a fizika és a biológia szimbiözusából létrejött biomechanikát, a minden tudomány és művészet alapját képező matematikát, a pszichológia mentális erejét, a stratégiai ismereteket , valamint az elme kognitív funkcióinak fejlesztésében és finomra hangolásában rendkívül hatékony szerepet játszó művészeteket, a liberális világ számára szinte felfoghatatlan, hierarchikus rendszerben pallérozott szoros szociális kapcsolatokat és konzervatív értékekre épülő erkölcsi értékrendet, -,Európa bajnok karate mesterként, nemzetközi mércével mérve is, igazoltan, átlag feletti szinten sajátítottam el.

Tanárként, a New York-i Long Island Egyetemen (LIU) végzett tanulmányaimnak köszönhetően, az, hogy a kimagasló egyéni teljesítményem mellett, hatékonyan elsajátítottam és alkalmaztam a tanult pedagógiai ismereteim, valamint az egyénileg kifejlesztett speciális módszertanomat, kiválóan fémjelzi, hogy a 2000-es évek közepére, 36 éves koromra sikeresen felépítettem Magyarország legnagyobb és legsikeresebb, 10 szakosztályból álló, 4 instruktorral és aktív 240 diákkal működő, számos nemzetközi díjat nyert karate egyesületét.

Miután művészként és élsportolóként egyaránt számtalanszor elszenvedtem, hogy a szponzorálás hiányából eredően lemaradtam világversenyekről, rockzenészként pedig anyagi nehézséget jelentett beszerezni minőségi hangszereket és technikai felszerelést, inspirált egy olyan új rendszer megalkotása és felépítése, mely lehetőséget teremt a sportok és művészetek perifériáján működő közösségek számára is saját erőnkből támogatást nyújtani.

A 2010-es évek elejére sikeresen megalkottam ezt a rendszert, ami annyira népszerű volt, hogy valamilyen formában mindenki részese akart lenni.

A sikereinkre felfigyeltek a legmagasabb politikai körökben is és többször is sikertelenül próbáltak befolyást szerezni az általam felépített, ekkor már nemzetközi szinten működő hálözatunkban.

Miután sikertelennek bizonyult az a kisérletük is, hogy , konkurens céget alapítva lemásolják a know how-t, stratégiát váltottak és a személyem kiiktatását vették célkeresztbe nyiltan azzal a szándékkal, hogy a helyemre egy olyan embert ültessenek, aki kellő befolyással bíró pozíciót kínál majd fel nekik.

A csapatom azonban lojális volt hozzám, így egyre drasztikusabb eszközöket vetettek be.

Miután 2013- év végén egy tragikus balesetben elrepedt 2 nyakcsigolyám és átmenetileg n,aktól lefelé lebénultam, miközben az életmentő műtétet követően a finom motorika visszanyerésén dolgoztam a rajzolás és a gitarozás segítségével, az ellenem szövetkezők a legmagasabb pártpoitikai vezetőkig elérő kapcsolatrendszerük bevonásával, elérték, hogy egy koholt, fiktív váddal az ügyész fél évre előzetesbe zárasson.

A csapatom lojalitásáról sokat elárul, hogy még hónapokig kitartottak és reménykedve várták a szabadulásom és a visszatérésem, azonban fél év túl hosszú idö volt ahhoz , hogy a nélkülem elakadt munka következtében egyben tudják tartani az évek alatt nagy gonddal felépített rendszert.

Döbbenetes volt amikor az ártatlanul eltöltött 177 napos előzetesből történő szabadulásomat követően, ,mután a közel 3 éven át folyó mindenre kiterjedő nyomkzás nem volt képes bizonyítékkal előállni a bűnösségem igazolására,átadták az egész ügyet egy másik kapitányságnak.

Az új nyomozó végre elrendelte a korábban 3 éven át hiába szorgalmazott szembesítéseket, melyek azonnal bizonyították az ártatlanságomat.

A legmegdöbbentőbb az a pillanat volt amikor megkérdeztük, hogy mi a véleménye az ügyről?

Mélyen belém égett a jelenet, ahogy a nyomozó kollégái is körégyűltek, és a szembesítésre behívott tanúkkal együtt 6 másik ember jelenlétében előrehajolt és a következőket mondta:

"Amit most mondani fogok, azt vegyék úgy, hogy SOHA nem mondtam!

Utána néztem és azt töetént, hogy egy befolyásos politikus felhívta az ügyészt és megkérte, hogy az iktasson ki engem egy időre."

Elmagyarázta, hogy az előzetes elrendeléséhez nincs szúksége az ügyésznek semmilyen bizonyítékra, ezért előszeretettel alkalmazzák olyan bűnelkövetőkkel szemben, akiket legalább így ki tudnak vonni legfeljebb fél évre a társadalomból.

A jogszabályok igyanis lehetővé teszik, hogy fél év után kelljen csak először bírósági tárgyalást elrendelni, addig gyakorlatilag simán bent lehet tartani bárkit.

És itt jött az a rész, amikor a hangja egy emelkedett hangszínre váltott és feldúltan beszélt arról, hogy mélységesen felháborítja, hogy politikai megrendelésre ártatlanul alkalmazta velem szemben az ügyész ezt a jogi kiskaput.

Azt javasolta, hogy jelentsem fel az ügyészt és a nyomozást korábban vezető kollégáit is.

De mi is töetént a fél év előzetes alatt?

Megtörtem? Feladtam?

Az elö napok voltak a legrosszabbak, hiszen minden porcikám tiltaklzott a szigorított fegyház közlrülmények ellen.

Gyakorlatilag a kúlvilágtól szonte hermetikusan elszigetelve, teljes bizonytalanságban vártam, hogy felébredjek és azt mondhassam, semmi baj, ez csak egy rossz álom volt.

Az első napok voltak mentálisan a legnehezebbenk.

Hosszú ideig könyörögtem az őrnek, hogy legalább egy tollat adjon, hogy kiírhassam magamból a szúntelenül feszítő gondolataim. Lassan felfogtam, de nem tudtam egymönnyen beletörődni, hogy a nagy gonddal felépített rendszer, fokozatosan összeomlik nélkülem.

Az első hónapban még verekednem is kellett, így .egtapasztaltam a rácsok mögötti világ legsötétebb árnyoldalát is.

1 hónap elteltével azonban felfigyeltek a rabok és a nevelők is arra, hogy művészként és tanárként nem egy átlagos rabként élvezem a vendégszeretetüket.

Felkértek arra, hogy tanítsam a rabtársai rajzolni.

Ehhez fénymásolópapírokat és az IKEA-ból egy szatyorban ehozott 5cm-es ingyen ceruzákat szerzett be a nevelő.

Az életem a rácsok mögött kezdett jobbra fordulni.

Megengedtŵk, hogy a gitáromat is megkaphassam és felkértek, hogy tartsak zenés foglalkkzásokat is.

A jóhírem gyorsan terjedt az egész intézményben és más dolgozók is felkerestek azzal, hogy rajzoljam le a gyemeküket, a kutyájukat, stb.

Kialakult egyfajta versengés, hogy kinek az irányítása alatt álló cellába kerüljek.

A rabok is jó viszon,t igyekeztek ápolni velem, hiszen sokan felkértek arra, hogy rajholjam le a családtagjaikat.

Fura éezés volt, amikor a legkeményebb bűnökők is tanár úrnak szólítottak és magáztak.

Megkeresett a titkosszolgálat is, hogy működhek együtt velük, de határozottan visszautasítottam. Bár ez nem tetszett nekik, végül nem ártottak többet nekem.

A rabok rajzoktatása feladta a leckét. Sokan közúlük analfabéták voltak, ezért a kreativitásom és a tanári képességeim legjavát kellett latba vetnem.

Mivel én 11 éves korom óta festőművész mellett nevelkedtem és klasszikus művészetet tanultam, annak elsajátításához tehetségre volt szúkség

Olyan új módszert kellett kidolgoznom amivel a szúletett tehetséggel nem rendelkező emberek is képessé váltak fejlődni.

Nem állt rendelkezémre szakirodalom, vagy internet, számítógép, csak egy IKEA-s ceriza, egy radír és egy vonalzó, no meg fénymáaoló papírok.

A nappalok aktívan teltek. Rajzoltam, dalokat írtam és kutató munkát végeztem a tehetség taníthatóvá tételére. De az éjszakák nyomasztó súllyal telepedtek rám. A családomra gondoltam, a szeretteimre, barátaimra, a munkámra és a vele kapcsolatos álmaimra, mely úgy szállt egyre elérhetetlenebb távolságra tőlem, mint ahogy a szél fúja szét a pitypang virágait. És én nem tehettem semmit ellene, csak tehetetlenül "néztem" végig az ablak rácsain kitekintve a szűk cellám falai közül. 

Ahogy a fizaki tevékenységek abbamaradtak, az elmém annál élénkebben dolgozott és lekúszott a mellkasomban a az lelkem legmélyebb bugyraiba, szabadon felültetve az érzelmeim hullámvasútjára. Az éjszaka csendjébe olykor a szomszédos cellákból kihallatszó, a fájdalomtól, vagy az őrülettől üvöltő rabok hangja hasított bele. A párnám alá egy ceruzát és egy papírt tettem, hogy a legmélyebbről fékezhetetlenül feltörő érzelmeim, gondolataim vakon a sötétben legyezetelhessem. Sok ilyen sorból később dalt írtam.

Pl. Farkas a ketrecben

(Verze 1. )

Kemény a párnám, 

Nehéz a takaróm,

Hazug a vád és sok

A rosszat akaróm.

Kék színű fények,

A napoból évek,

Minden éjjel meghalok

És újra élek.

(Refr.)

Áruló oltalom,

Zsoldért nem alkuszom,

Emelt fővel járok,

Rögös utamon.

A csatát elvesztettem, 

Meghurcolt rab lettem,

De nem felejtem el,

Hogy szabadnak születtem.

(Verze 2.)

Átkozott üvegfal,

Ölelni volna jó,

Kövek a szívemben,

Most minden szó.

Mint farkas a ketrecben,

Üvöltő némaság,

Láncra verve,

Szétfeszít az igazság.

(Refr.)

Áruló oltalom.....

A nappalok azonban új kihívások elé állítottak a rabok rajzoktatása során.

Egy olyan módszerre volt szükségem, ami tehetségtől függetlenül - akár csak a karate oktatásának tematikája - mindenkinél működik és magabiztosan alkalmazható. Tudtam, hogy minden művészet alapja a rajz, a rajz alapja pedig a pontos szerkesztés, amihez pedig átlag feletti arányérzék szükséges, ha segédeszközökkel való mérések nélkül, érzésből alkotunk. Egyetlen ismert módszer sem volt alkalmas arra, hogy bárki számára magabiztosan, precízen alkalmazható legyen a rajzban. Vagy nem volt elég részletes, vagy tele voltak olyan megoldásokkal, amelyeket csak messze átlag felettei arányérzékkel rendelkező, született tehetségek képesek csak alkalmazni. Hasonlóan az egyetemen tanult tematikához, nem a már jól ismert lépésekkel kezdtem, hanem előbb leástam az alapok alá. Édesapám kőműves mesterként megtanította, hogy egy épület látható részeinek tartóssága a kellően stabil és mély, szabad szemmel később már nem látható alapoktól függ. Ezért meg akartam érteni amit addig csak érzésből, nem tudatosan alkalmaztam, hogy miért úgy a legjobb. Elsőként az általam intuíciók által megrajzolt portré elemek és formák mértani összefüggéseit, valamint az emberi arcok anatómiáját tanulmányoztam. Gyakorlatilag megmértem vonalzóval a méreteiket, távolságaikat, arányaikat, olyan részletességgel, hogy egyetlen részletet se kelljen érzésből csak úgy "találgatni", kizárva így a hibalehetőségeket. Az így összegyűjtött információkat - kvázi mintegy lefordítva a matematika nyelvére - a lehető legegyszerűbb, szabad szemmértékkel is pontosan végrehajtható lépések sorozataiból olyan algoritmusokká fejlesztettem, amiknek lépéseit követve, bárki képes legyen ezeket a formákat pontosan megrajzolni. A kulcs a felezés volt, ami a legbiztosabb szabad szemmértékkel is precízen végrehajtható szerkesztés, ezért erre építettem fel a vázat.

Addig feleztem a távolságokat, amíg a kívánt méretet meg nem kaptuk 1% alatti pontossággal. Ezután már csak a lépéseket kellett könnyen megtanulható rendszerbe foglalnom és elkészült egy bárki számára elsajátítható módszer.

Mivel a rabok értelmi szintje nagyon különböző volt, olyan nyelvezettel kellett a tematikát oktatnom, amit egy 7 éves gyermek is megért. 

Ekkor megdöbbentő dologra lettem figyelmes. A korábban általam nem tudatosan, csupán érzésből - gyakran változó pontossággal megrajzolt formák, a tanítva tanulás elve alapján nálam is egy sokkal tudatosabb és magabiztosabb szerkesztést eredményezett, ami ezáltal az én képességeimet, arányérzékem és rajztudásom is magasabb szintre fejlesztette.

Látva, hogy a társadalom peremén élő, legmarconább alakok is milyen gyermeki ártatlansággal és örömmel rajzoltak, egy új küldetéstudat kezdett megfogalmazódni bennem.... megismertetni széles körben olyan emberekkel is az alkotás örömét, akik önmagukra is úgybtekintettek, hogy képtelenek megtanulni szépen rajzolni. 

A szabadulásom estéjén noha csak 50 forinttal a zsebemben léptem ki a börtön kapuján. Mélyet szippantottam a szabadság levegőjéből, melynek még az "íze" is más volt. Mivel a "kicsekkolásom" napján márbaznap nemmkaptam enni, estére úrrá lett rajtam az éhség. Elsétáltam egy Fornettis pulthoz és megkértem z eladó kislányt, hogy legyen szíves és mérje már le a legkisebb pogácsákat, hátha kijön valamelyik dekára 50 forintból, mert éhes vagyok.

Az életem nem tudott onnan folyttódni ahol megszakadt. Szinte mindenem elveszítettem a fél év alatt. Amim maradt, azba tudásom, a tapasztalatom és az addigi életem legnehezebb időszakát is kiálló, erősen lemorzsolódott szűk baráti kör, akikre támaszkodhattam az új életem kezdeti időszakában.

Persze még így sem ment minden simán. A kiszolgáltatottságom vonzotta a hiénákat, akik kihasználva a helyzetem, az első morzsákat is ellopták tőlem.

Nyár elejes volt... Kivittem 10 embert a Margit-szigetre, köztük néhány barátot, rokont és néhany idegen embert, akiket èrdekelt az új rajzoktatási módszerem és 4 napon át fotóztam, videóztam ahogy fejlődtek. 

A felvételeket közzé tettem az interneten és onnantól már teltházzal oktattam. 1 évvel később már Dubajban tanítottam.

A többi pedig már történelem.... 

⚜️ Amit felállítottam, az nem csupán néhány új szám. Ez a vizuális ábrázolás egy teljesen új, egyetemes dimenziója. Egy olyan forradalmi aránytani rendszer, amely három pilléren nyugszik.

​Az első pillér: A hiányzó láncszemek felfedezése

Ahogy említettem, a tudomány eddig csak a harmóniát kereste. Én viszont feltettem a kérdést: mi történik az Aranymetszés és az Ezüstmetszés, vagyis a harmonikus 'oszlopok' közötti térben? A kutatásaim során kimértem és bebizonyítottam, hogy hajszálpontosan ezen arányok között, a felezőpontokban is egzakt, matematikai törvényszerűségek uralkodnak. Ezek azok a diszharmonikus, hihetetlen vizuális feszültséget teremtő arányok – mint például az a bizonyos Aranymetdzéstől 4,9%-os eltérést mutató 'Gyémántmetszés' –, amelyek a legmélyebb emberi érzelmeket váltják ki belőlünk. Mivel a tudomány eddig nem definiálta ezeket a rejtett töréspontokat, a szakirodalomban ezeket ma már Huszár-metszéseknek (vagy Huszár-féle diszharmonikus arányoknak) nevezzük.

​A második pillér: Az Univerzális Térkép

Miután meglettek a harmonikus és a diszharmonikus arányok, észrevettem valami megdöbbentőt. Ezek nem elszigetelt jelenségek. A legegyszerűbb Szimmetria, az isteni Aranymetszés, Spinadel fémes arányai és az általam felfedezett diszharmonikus metszések mind egyetlen, összefüggő, organikus hálózatot alkotnak. Egy végtelen geometriai családot, amelyben minden arány levezethető a másikból. Ez a teljes, mindent átfogó struktúra alkotja az új, Huszár-féle arányrendszert (más néven Huszár-geometriát). Ez a vizuális világunk új 'periódusos rendszere'.

​A harmadik, és egyben legfontosabb pillér: Az Emberi Tényező

Hiába van egy tökéletes matematikai térképünk, ha azt csak mérnökök tudják használni vonalzóval és számítógéppel. A több mint egy évtizedes munkám igazi koronája nem a matematika, hanem az edukáció. Kidolgoztam egy gyakorlati lépéssorozatot, amelynek segítségével bárki – a rajzolni vágyó amatőrtől a profi sebészig vagy építészig – képes ezt az elképesztően komplex arányrendszert mérőeszközök nélkül, pusztán szabad szemmértékkel, intuícióból és hajszálpontosan alkalmazni. 

Ez a tanítható technika a Huszár-módszer.